Lenne most itt egy mottó:
Aki hazudik, az csal,
aki hazudik, az lop,
hazudni, lopni
csúnya dolog
Máma ünneprontó leszek, és nem Bidzsivel foglalkozom, mert olyan trauma ért reggel, hogy azonnal kell róla tájékoztatnom az én kis blogomat, mielőtt megroppan az agyam a koncentrált értelem súlyos csapásai alatt. Mondjuk már túl vagyok az ebéden, de kapja be Endrédi József. Kaptam ugyanis (koránkelő vagyok, tehát valószínűleg még este, tegnap) egy Szuperinfó című lapot, ami eddig nem jutott ide fel hozzánk, és belehajtogatva egy súlyos érzelmi-értelmi collapsusról, avagy összeomlásról szóló tanulmányt.
Már a Szuperinfó is rég nyomja a csőröm, hogy suttyósodunk elfelé éltető latin hagyományainktól, tudniilik egyre több európai nyelvben azonosul a szuper jelentése a jó (kurvajó, hogy blogom eredeti tárgyát azért becsempésszem) jelentésével, mintegy helyettesíti eredeti jelentését, ami tulajdonképpen felettit, mármint valami felettit jelent, elöljárószóként pedig az (utána következő) felett, fölé jelentése van (mint például a "vide supra" - "lásd feljebb", vagy a "szupremácia" vagy a "szuperintendens", "szuperlatívusz" szavainkat, kifejezéseinket).
De hagyjuk a latint, hiszen arról az irományról szólnék, ami a Civil Kurázsi címet viseli. Ennek szerzője, ez már a futó első olvasásból kiderül, emberfeletti küzdelmet folytat a magyar nyelvvel, annak nyelvtanával, helyesírásával, de azért legyőzi őket, és ruszkimódra meg is erőszakolja. Küzd valamint a nyelvvel, úgy a logikával, továbbá igyekszik messze elkerülni mindent, aminek köze van a valósághoz, igazsághoz.
Alaphazugságát mindjárt két pillére állítja a szerző: az adókivetésből részesedő ifjú, erős adóhatósági dolgozók mítoszát építi a vaskos hazugság alá, és a szegény, önkormányzati adóval kifosztott rászorulók népmeséjét. Rózsa Sándorért, Robin Hoodért kiállt jajveszékelve, aki Kifaszomjenci, Kiszargabcsi, esetleg Kankóslaci vagy Nyálasatesz képében eljő, hogy megszüntesse az adókat, a gazdag köztisztviselők pénzét pedig kiossza a rászorulók közt. Gondolom, lányaikat, feleségeiket megtartaná magának Endrédi uraság.
Nos, a gizda adószedőkről csak annyit, hogy van Bidzsi lázítgomján egy fószer, egy természetes számról nevezi el magát, valahol félúton ötvenhét és ötvenkilenc között, aki dolgozott emlékem szerint anno az adóirodán, egy érdekes rovarról elnevezett ember feleségének főnöksége alatt (ez a rovar arról híres, hogy időnként hirtelen túlszaporodik, és felhőnyi, sűrű és hatalmas, millió egyedből álló rajokban lezabál minden zöldet, főleg haszonnövényt, és a tarra rágott területről félelmetes özönnel vonul át a még fölpofázható növényzetre, miközben a gabona, legelők, élelem nélkül maradt emberek ezerszám halnak éhen - még csapásként a Könyvek Könyvébe is bekerültek - nomen est omen).
Na ez a néhai adószedő elmesélhetné, miért kellett neki szorgos csalásokkal, saját főnökének adóeltitkolásához való asszisztenciával kiegészíteni kenyerét, ha az nem volt vékony, sőt Endrédi állítása szerint igencsak vastag is volt.
Persze említett adószedő nem jellemző a polgármesteri hivatalra, például azért, mert ezeket ez embereket kirugdalják onnan, ahogy említett figurával tették. Jó tudni, hogy ilyen nyilvánvalóan személyes sértődéssel nem vádolható, egyébként meg talpig becsületes fickók osztják az észt a bidzsigomon.
Nem jellemzőek az ilyen figurák, persze. Ahogy a jutalmazás sem. A motiváció nem a minél nagyobb bőr lehúzását szolgálja. Nem is szolgálhatja, mert az adómérték, az ugye meghatározott. Ha 100 után 5 adót kell fizetni, logikus, hogy nem jár jutalom annak, aki 249,7-re kiszámolja a 12,485-öt. Jutalom annak jár, aki megtalálja azokat, akik a 3854 helyett csak 2156-ot vallanak be. Mert ezek megfosztják közönségünket a különbözetre eső adótól. Nyugodtan leírom: ezek az Endrédi félék.
Míg valaminek nagyobb hasznát élvezik, mint amit bevallanak, kevesebb élvezetet osztanak meg társadalmuk más tagjaival. Na az ők kézre kerítéséért, a hiányzó befizetések begyűjtéséért jár a juttatás. Meg persze azért, mert ilyenkor büntetést lehet kiszabni, aminek hivatalosan a további csalásoktól elrettentő ereje van. Nem ingyen nevel a társadalom, viszont a kézrekerítettektől joggal várhatjuk a pluszmunka megtérítését. Ezt is a közösség javára fordítják, jutalmazva a kézrekerítőket is.
Van például egy esztergomi vállalkozó, aki PAssaui rendszámmal közlekedik, HM vagy MH, már nem emlékszem, a másik két betű. Na ő például egy olyan, aki megkíméli az önkormányzatot, hogy a gépjárműadóját számolgassák. Viszont mások (a mi, az Endrédi állítólag befizetett) adójának felhasználásába beleszól, mert egyébként képviselő.
Olyan társadalmilag tudatos személy, mint Endrédi, vajon vitatja-e a közösség jövedelemszerzését? Aligha teheti, már ha józan s beszámítható, amit aligha támaszthat alá firkálmányaival. Vajon a kézrekerítők akkor is buzgók lennének, ha a a kimagasló és a jó teljesítményt ugyanúgy fizetnék? Ez nehezen hihető.
Endrédi az adófizetők nevében szidja az adószedőket. Nos, ha mindenki becsülettel megfizeti, amit kell, akkor nagyon kiszúrnak az adószedőkkel, mert akkor ellenőrizgathetnek látástól vakulásig, nem találnak adóhiányt, nem hajthatják be, sirathatják az érdekeltségi rendszerből remélt pluszpénzüket. (Egyébként meg milyen aljas, hogy aki büszkén az adófizetők nevében írogál, ennyire nyíltan hangot ad az adószedők elleni gyűlöletének? Nem az adófizetést gyűlöli? Nem bújik ki a szög a zsákból? Vajon nem kapták-e már rajta valami turpisságon?)
A másik fő hazugság a gazdasági épületekről szól. Szegény kisnyugdíjasok sufnijai után kiszabott tételeket vizionál, ami után adót kell fizetni. Persze mind olvastuk a gonosz nottinghami bíró ördögi tetteit elítélő, Robin Hoodot és seregét (kedvencem Tuck barát) feldícsérő, egyszerre szórakoztató és a zsarnokság ellen nevelve jellemfejlesztő történet valamelyik feldolgozását. Csakhogy Esztergom nem a normann-szász egybeolvadás előtti Anglia. Mértéket szabnak az adóztatásnak, főleg a személyesen a polgárt és a javait érintő adóztatásnak.
Építménynél például az engedélyköteles, szilárd alapra húzott épület a mérték, szilár dalap, ami alatta van. Mint az adófizetés-bajnok által emlegetett hulladékdeszkából tákolt szerszámoskamara, az nem adózik. Pont azért, emiért Endrédi bujtogat: pillanatok alatt lécekre szétkapva, vagy éppen felgyújtva volt-nincs. Ráadásul nem nyilvántartott, így az utána történő adóztatás teljesen kiszámíthatatlan, bizonytalan.
És ha már a kisnyugdíjasoknál tartunk: mennyit fizetett az adózás fedettpályás rekordere azok után a gépekért, felszerelésekért, amikkel elindította a cégét, amiket a szocializmusban az alacsony bérrel (és ezért alacsony nyugdíjjal) tönkretett emberek munkájából teremtettek elő. Amiket aztán bagóért, néha ócskavasáron lehetett megszerezni. Mi is volt a gyárban Endrédi?
Endrédi hazugságai bénák, röhögni valók. Viszont a gyújtogatásra buzdítás, az abból áradó mérhetetlen fenyegetés miatt ezt az embert ki kell vonni a forgalomból. Mert még a végén felgyújt vagy felgyújtat valamit.
Endrédi hazugságai bénák, röhögni valók. Viszont bántóan nagyok. Ezért kell cáfolni, lehetőleg aznap. Mint a Suzuki adókedvezményét, amit szerinte azért kap, mert Meggyes ajándékautó fejében a cég zsebébe került. Namost Meggyes nem olyan korrupt, mint Endrédi ("Az adófizetők nevében") barátai, ismerősei, üzletfelei, akik hasonló módszerrel élnek.
Endrédi hazugságai bénák, röhögni valók. Mint a Suzuki adókedvezmény. Az ugyanis nincs. Mert megszűnt, a törvény így szólt. Éppen Meggyes volt, aki bevasalta a cégen a törvényt. Az eredmény: nem költözött el a gyár, a jóviszony töretlen, rendesen fizet adót, rendesen foglalkoztat többezer esztergomi embert, rendesen vásárolja az újabb telkeket az Ipari Parkban, és rendesen bővíti a gyártást, így növeli az adóját is. És hozza, csak hozza az újabb beszállítókat. Mind telekvásárlás, foglalkoztatás, adófizetés. Mind nekünk, a mi perselyünkbe. A mi szociális segélyünkre, tankönyvünkre, útjainkra, kórházunkra, sorolhatnám estig.
Endrédi hazugságai bénák, röhögni valók. Az adózsarnokságról pedig még egy kérdést: mennyi adócsökkentést ígért a szocialista banda? Mennyit? Nem hallom... Jó, és most azt kiabálják, mennyi adócsökkentést vezettek be?
Endrédi hazugságai bénák, röhögni valók.
