Hölgyeim és Uraim!
Kaptam egy levelet. Sokat gondolkodott a szerzője, kérem, Önök is gondolkodjanak az alább következőkről. A gondolat szabad. Egyelőre. De vannak, akik ezt tagadják. Róluk szól ez az írás.
Magától Értetődő
Mint nagy filozóf, A politikáról közölte alapvetését Cserép János, és a IV. szeretgom-szám még hasonló bölcselmeket hoz Bejótól, aki kétszer is megnyilvánul úgynevezett elvi kérdésekben (Szerintem, 3. oldal, és Tézisek és taszítások, 6. oldal.), továbbá közölnek egy állítólagos olvasói írást „Gyöngyösi László” szerzőmegjelöléssel (6. oldal). Utóbbi legtöbb tartalmi eleme a büntetőjog terrénumába tartozik, de jónéhány momentum visszhangozza a cserépi, bejói elveket. Már ha elvekről lehet szó a hipokritaság olyan látványos és közérthető manifesztuma kapcsán, mint a három (négy) írás összessége.
Cserép a tudor, a háttérben ő irányít. Kinyilatkozta már, hogy az sz. az ő ötlete, ő valósította meg, pénzeli. Bejó csak a munkás. És mivel üres lapokat nem lehet az utcára szórni, hát kénytelenek unalomig ismételt patenteket lehozni. Nem baj, az unalmon átküzdve magunkat lényeges elemeket találunk. Most ássunk le együtt az sz. mélyére.
Cserép azzal az elcsépelt, gondolattalan, sztereotip általánosítással kezd, hogy a politika az emberek (a ember, a zemberek) számára az indulatos, értelmetlen, kisstílű és önös érdekekért folyó hatalmi harcot jelenti, aminek legfőbb eleme a korrupció és a csalás. Ráadásul (és jókora ellentmondással) szerinte a politika unalmas és érdektelen.
Ilyen rossz tapasztalata van a politizálásról?
Aligha kellene, hiszen az sz. éppen a cserépi politizálás felülete, méghozzá egyetlen felülete. Igaz, acsargó, bundás indulatok tárházai a fórumok. Erről éppen Cserép, Bejó, valamint Erdélyi doktornő, Cserép felesége tehet. Hiszen ők moderálják a fórumokat. Hogy mit hagynak benne, azt józan és jóízlésű ember még idézőjelek közt sem ismétli meg.
Vajon a politika a fentieket jelenti az átlagembernek?
Aligha. A „laikusok” jelentős részét azonban befolyásolja néhány csoport, méghozzá éppen azok, amelyek már leszerepeltek hazugságaikkal, ezért próbálják az embereket eltolni a politikától. Hiszen ha továbbra is a társadalmi véleményformálás közelében maradnak, alighanem felfordulna a gyomruk, elfordulnának és megvonnák a szavazataikat azoktól, akik megcsalták őket, akik hazudtak nekik, akik uralmi technikái csak a korrupcióról, csalásról, tolvajlásról, vagy az erőszakról, kirekesztésről szólnak. Ezért érdemi és sikeres politizálás helyett, a választók minél nagyobb tömege előtti megmérettetések helyett azt a megoldást választják, hogy elidegenítik az embereket a politizálástól. Aki nem megy el szavazni, biztosan nem szavazhat ellenük. Nem szavazhat versenytársuk mellett.
Melyek ezek a tényezők? Kiknek érdeke, hogy így legyen?
Éppen az az MSzP, ami országosan és helyi szinten is megbukott. Ócska kis hazugságaikkal Esztergomban szinte kirekesztődtek a demokratikus fórumokból. Pedig nekik kellene a hatalom. Éppen a MÖM, ami hangoskodásával, gyűlölködésével és múltba révedt magyarkodásával korszerűtlenül és tehetetlenül nézelődik a partvonalról, időnként a bírót szidva, és a száz év előtti csapatösszeállítást, az aranykort siratja. Vezetőik tudják: esélytelenek arra, hogy valódi politikai döntéshozó helyzetbe kerüljenek. Ám hogy a sorozatos kudarcok, vereségek ne szüntessék meg híveinek bizalmát, kötődését, a siker helyett a kudarcot, és az okaként magyarázott „heroikus, elnyomott kisebbségi magyarok vagyunk-érzést” használják. Ez két veszélyes állapothoz is vezet – ráadásul akár egyszerre is. Az elnyomás érzése dühöt, agressziót, oktalan és logikátlan haragot és tetteket vált ki. Ezt persze az MSzP mindig igyekszik vetélytársa ellen kihasználni. Másrészt a „mi, magyarok” saját táborával szemben az „ők”-et folyamatosan gyalázzák, magyarellenesnek, idegen érdek kiszolgálójának titulálják, egy idő után pedig, mértéket és józanságot veszítve mindennek.
Vajon ki teszi állandóan közzé ennek a két csoportnak a „híreit”, „nyílt leveleit” az sz-en?
Cserép és Bejó. A cél kikövetkeztethető a módszerből, a praxisból. Fel kívánják lazítani a demokratikus intézményeket, el akarják távolítani attól éppen azokat, akik nemcsak fenntartják, de akikért a demokrácia működik. Fel akarják számolni a demokráciát, a hatalmi vákuumot önmagukkal akarják kitölteni. Miközben másokat a saját mocskolódásuk eredményével, a mocsok felmutatásával elriasztanak, mocskot bíró elvbarátaikat tolják a közéletbe, majd a döntéshozatalba.
Hatalmat akarnak.
Hogy ez unalmas és érdektelen lenne Cserépéknek?
Ne legyen illúziónk: nem az. Csak kimaradtak belőle, csak a hagyományos demokratikus versenyben elbuktak. Hát most elriasztanák a versenytársakat, akik az alkotmányos, törvényes és demokratikus játékszabályok szerint teszik a dolgukat. Mérgeznek és bomlasztanak, saját diktatúrájukat építik.
Hogyan teszi ezt Cserép és Bejó?
Ehhez új hatalomszerzési és hatalmi technikát vezetnek be Esztergomban. Jó lesz résen lenni. A módszer a következő. A demokrácia nevében fórumokat nyitnak, ahol értékektől mentesen megjelentetnek minden írást, ami a választott demokratikus intézményekkel szembehelyezkedik, ellenük foglal állást.
Na de hol vannak az önkormányzattal egyetértők? Mégiscsak nagy többséggel választották meg a polgármestert, és minden egyéni képviselői helyre fideszeseket választottak, nem?
Nem válogatás nélkül jelentetik meg ezeket a szövegeket: ha bárki az önkormányzat intézkedése mellett szól, hamarosan eltűnik, megkapja azokat a válogatottan ocsmány jelzőket, amiktől elmegy a kedve a véleménynyilvánítástól. Hamarosan tehát a markánsan ellenséges vélemények kizárólagosakká válnak az sz-en. Mindegy, hogy a Nagy-Magyarország miatti honfibút tagadó, vagy a radikálisan cigányellenes, vagy alpári stílusban becsmérlő, sértegető hang szólal meg, Cserép és Bejó egyként állítja: ez a nép hangja. Mínusz az önkormányzattal egyetértő vélemények. Azokat a városvezetést állandóan cenzúrával és elhallgattatással vádló sz-esek gondosan kigyomlálják.
Ennyire nyíltan? És az emberek bedőlnek?
Vannak alattomosabb módszerek is. A város vezetésével, az önkormányzattal, azok elképzeléseivel, terveivel, döntéseivel egyetértőket diszkriminálják. A legegyszerűbb megoldás a kimoderálás. Láthatatlanná teszik a véleményt.
Aztán ott van az eszközök közt a sértegetés, a „lehülyézés”. Van, akit már ezzel el lehet űzni a fórumokról. Igyekeznek az „önkormányzat”-hoz kötni a megszólalót, majd ezt követően azt állítani róla, hogy ilyen kötődése miatt hiteltelen, hamis az állítása. Miközben egy-két tucat „független” olvasójuk-írójuk közé beeresztenek olyanokat, akik „dolgoztak már az önkormányzatnál” (és legtöbbjüket rossz munkája vagy még gyalázatosabb tettei miatt küldték el a polgármesteri hivatalból, vagy a város cégeitől, vagy valamelyik intézményből), és negatív véleményüket teljes mértékben és kritikátlanul elfogadják.
Ez a módszer összekapcsolódik a „lenyomozós-trükk”-kel. Cserép időnként leleplező írást tesz közzé az sz-en arról, hogy a számára kényelmetlen bejegyzések, kérdések kitől érkeznek. Ez valójában az anonimitás elvesztésével fenyegeti a fórumozókat. Azzal a félelemmel űzi el őket, hogy a továbbra is névtelenül maradó sz-pártiak előtt kiszolgáltatják őket.
Összekapcsolódik továbbá Cserép és Bejó monomániásan emlegetett „tanulmányával”, amit agyonismételt, de semmilyen formában, módon nem bizonyított állításuk szerint az önkormányzat készíttetett, és legfőbb célja az sz. tönkretétele, ezzel Meggyes Tamás polgármester ellenfeleinek totális megsemmisítése.
Mit gondol Cserép és Bejó, mit érhetnek el ezzel?
Éppen azt, amit a szerintük ördögien gonosz, sötétben konspiráló Meggyesről állítanak. Elrejtőzésre, elhallgatásra kényszerítik az önkormányzattal elégedetteket, azokat, akik egyetértenek Esztergom jelenlegi vezetésével, így egyeduralkodók lehetnek a politikai vélemények közlésének területén. Nemcsak az sz-en teszik ezt. Megkeresik azokat a megjelenési formákat, ahol a cenzúrájuktól független vélemények megjelennek (pl. blogok), és azok ellen is bevetik módszereiket, eszközeiket.
Kinek az érdekében teszik ezt? Mit remélnek, hogy ennyi pénzt tesznek fel az sz. működtetésére?
Az sz. az elmúlt években előbb a választáson elbukott MSzP-sek és támogatóik kizárólagos szócsövévé vált, majd felzárkózott melléjük néhány szélsőséges rasszista is. Itt-ott névtelen, valószínűleg kitalált álfideszes bejegyzést találhatunk, mindegyik közös bevezető mondata az, hogy a szerzők mind-mind régi fidesz-szavazók, de az esztergomi városvezetéstől elfordultak. Cserép azt állítja, hogy az esztergomi lokálpatrióta szólal meg benne újra és újra. Valójában a sértődöttség. Hiúsága szenvedett csorbát többször, amikor érdekeit nem tudta Esztergomé elé tolni. Bejó a közéletben profitál, a „jól megmondtad nekik”-vállveregetések mellett sajtómunkatársnak képzelheti magát, persze ha provokációi miatt felelősségre vonnák, eltűnik a közéletiség ködében. Ő elmondása szerint az esztergomiak érdekét és információigényét nézi, ezzel csak két hiba van. Bejó nem esztergomi, és hogy az esztergomiakat legtöbbször saját sérelmeről tájékoztatja, nem például az érdekükben induló fejlesztések milliárdjáról.
Kik szereznek hatalmat az sz-ben, és kik akarnak hatalmat szerezni Esztergomban?
Cserép és Bejó beállítása szerint persze az Esztergomban élők szükségletei, igényei generálják a bejegyzéseket. Ezt azért kell fennen hangoztatniuk, mert erre alapul hatalmi mesterkedésük következő lépése: mindezt a választott képviselet ellenében értékesíteni a politikai piacon. Miközben leélcsapatozzák, lemindenttudózzák az önkormányzati képviselőtestületben ülőket, a városvezetést, a demokratikus szervezetet, saját önjelölt érdekbrigádjuk jelentkezik a hatalomért. A közélet tematizálása után, sőt inkább azáltal a hatalmat ragadnák meg.
Név szerint?
Nézzük: Miavecz Jenő, az abszolút kisebbség, egyedül semmire sem mehet a lépviselő-testületben, együttműködni viszont képtelen a választott képviselőkkel. Hát kölcsönösen kiszolgálják egymást az sz. működtetőivel. Ő témát ad, az sz. ezáltal létezhet, nem fullad be, és cserébe teret ad Miavecz szélsőséges, éles, gyakran információalapokat nélkülöző, vagy éppen a valóságot eltagadó véleményének. Aztán ott van Láposi Elza, a testületből kihullot egykori főszocialista. Ott van Kovács Géza, a testületbe kerülés minden esélye nélküli szélsőséges minoritás.
Mi van a demokráciával? Cserép és Bejó folyvást arra hivatkoznak, nem ellentétes azzal az, amit tesznek?
Dehogynem. Az sz. hivatkozott írásai éppen Cserépék „Unser Kampf”-ja. Elidegenítik az olvasót a demokráciától, helyette áldemokratikus fórumot kínálnak, a bizalommal visszaélve a hatalomtól demokratikus választásokkal távolt tartott figurákat sztárolnak, akik csak a polgári önkormányzat elsöprésében értenek egyet, ellenőrizhetetlen hír- és pénzforrásokat használnak arra, hogy magukat a sajtó ellenőrző-számonkérő, pártfogoltjaikat a képviseleti döntéshozó pozíciókba emeljék. Hogy Cserép és Bejó miért „sajtós”, amikor éppen az általuk ellenőrizendő politikusokhoz hasonlóan oltogatják véleményükkel az olvasót? Olyan kérdés ez, ami magában rejti a választ: nem „sajtósok” ők, a kifejezést csak ellenzékiségük álcájaként használják. Hatalomszerzésüklért pedig kihasználják az sz. 15 percnyi hírnévre ácsingózó, sértett, dühös fórumozóit, akik személyes érdekeik sérelme mögött nem ismerik fel a közösség ügyeit.
Esztergom weimarizálódik, puccsistái pedig ott ülnek az sz. fórumain. És ezt a fórumot Cserép és Bejó biztosítja. Ne feledkezzünk meg pár összefüggésről. Az „ellenjobboldali” vezető bemutatkozásról a Meggyes elleni merénylet napján. A Misznéder-Horváth-Bádi-Bejó-Cserép videóról. Ezek a kapcsolatok jellemzőek, óvatosságra intenek.
Terrénum: terület, talaj, átv. (tudomány-) terület
Sztereotípia: felszínesen általánosító vélemény, negatív elképzelések és előítéletek együttese
Praxis: gyakorlat, gyakorlati tevékenyég, tapasztalat
Monománia: rögeszme, hóbort, indokolatlan cselekvésekre vezető kóros lelki állapot, amelyre rögeszmék, kényszerképzetek fellépése jellemző
Hipokrita: álszent, álszenteskedő; ~ viselkedésnek vagy cselekedetnek nevezik azt a gyakorlatot, amikor valaki olyan hitről, hiedelemről, érzésekről vagy erényekről prédikál, amelyek belőle hiányoznak, vagy amelyek neki nincsenek. A ~ viselkedéssel, álszenteskedéssel kapcsolatos a köpönyegforgatás, amikor valaki ~ módon mindig az uralkodó nézet képviselőihöz csatlakozik, gyakran ellentétes vagy ellenséges nézetek közt váltva, kizárólag személyes előnyök szerzése céljából. A latin hypocrisis, szerepjátszás, színlelés szóból, a görög hupokrisis, hupokrnesthai szavakból, szerepet játszani, színlelni: hupo-, hypo- + krnesthai, magyarázni, a krnein középső mód, megítélni, eldönteni; krei indo-európai gyökök között. Az irodalom talán leghíresebb álszentje Molière Tartuffe-je.
